Híreink

Emlékszem, hogy gyermekkori kirándulásainkkor számtalanszor hajítottunk el almacsutkát az erdőben ezzel a felkiáltással: „El lehet dobni, mert szerves!" Az üdítő papírdobozát és a műanyag szívószálat mégse dobtuk utána, azt már szemetelésnek éreztük volna. Pedig ma már tudjuk, hogy a papír és a műanyag is szerves anyag. Van-e tehát összefüggés aközött, hogy egy anyag szerves, és hogy lebomlik-e?

Műanyag hulladékok újrahasznosítása

A műanyagok az egész világot meghódították, mindenki találkozik velük, életünk bármely területéről is legyen szó. Az 1920-as évek előtt is volt élet a műanyagok nélkül, de számos tulajdonságuknak köszönhetően, ma már nehezen tudnánk boldogulni nélkülük. Ennek a nagyütemű és széleskörű elterjedésének árnyoldala is van; a műanyag hulladék aránya a kommunális hulladék 20%-át is elérheti, nagy a fajlagos térfogatuk, nehezen bomlanak le, általában más anyagokkal keverve találhatók meg a termékekben.

1838-ban Victor Regnault laboratóriumban PVC-t (Polivinilklorid) állított elő. Egy évvel később Goodyear felfedezte, hogy a gumifa tejszerű nedvéből, a latexből kiválasztható nyers kaucsuk kénnel keverve és melegítve vulkanizált kaucsuk, vagyis gumi lesz. Fia 1851-ben jött rá arra, hogy nagyobb kénmennyiséggel keménygumi (ebonit) állítható elő. Az első műanyagokat hamarosan követték a többiek: 1844-ben lett ismeretes a linóleum, nem sokkal később a műbőr, majd a vulkán-fíber. 1865 óta ismerjük a celluloidot, 1897 óta a galahitot és a század végén megjelentek az első műselymek.